Ma legendaként emlékszünk rá: bátor és tántoríthatatlan, egyszerre tudásvággyal és igazságvággyal teli emberként. Akit nem véletlenül emlegetnek így: az anyák megmentője. A saját korában viszont egészen másképp látták. A többi magyar orvos, akivel együtt dolgozott a bécsi szülészeti klinikán, őrültnek hitte: hiszen nem érdekelték a császárváros örömei, csak a munkájának élt. Az osztrák orvosok elviselhetetlenül erőszakosnak tartották: kizárólag egy cél lebegett a szeme előtt, a rábízott anyák egészsége; és a szent ügy érdekében áthágott minden akadályt, megszegett minden szabályt. Főnöke, a klinika vezetője (Gálffi László) számára pedig ő volt az élő, kellemetlen lelkiismeret: mert ha Semmelweis doktor elmélete igaz, és a szülészorvosok terjesztik a kórt, amelybe annyi szülő nő belehalt, akkor ők mind gyilkosok…
És dolgozott mellette egy szülésznő (Nagy Katica), aki meglátta benne azt, akit senki más: a szerelemre és megnyugvásra vágyó férfit.
Semmelweis. Dnes si ho pamätáme ako legendu: odvážny a nemilosrdný, muž plný vedomostí a túžby po pravde. Nie nadarmo ho nazývajú záchrancom matiek. V jeho vlastnej dobe sa však naňho pozeralo úplne inak. Ostatní lekári, s ktorými pracoval na viedenskej pôrodníckej klinike, ho považovali za šialenca: nezaujímali ho pôžitky cisárskeho mesta, žil len pre svoju prácu. Rakúski lekári ho považovali za neznesiteľne násilníckeho: mal na zreteli len jeden cieľ, zdravie matiek, ktoré mu boli zverené do starostlivosti, a v záujme tejto posvätnej veci prekračoval všetky hranice, porušoval všetky pravidlá. A pre svojho šéfa, prednostu kliniky, bol živým, nepríjemným svedomím: ak bola totiž teória doktora Semmelweisa pravdivá a pôrodníci šírili chorobu, ktorá zabila toľko žien, potom boli všetci vrahovia… A po jeho boku pracovala pôrodná asistentka, ktorá v ňom videla to, čo nikto iný: človeka, ktorý chcel lásku a pokoj.